Az álomruha

Az álomruha

Eredeti író: KlarolineFeelsForever
Eredeti cím: Every Since They Became Friends és Her Dream Dress
A történet angolul itt és itt.
Megjegyzés: Caroline/Klaus, az eredeti történet két részből áll, de én egybe vettem, mert így praktikusabb.




Amióta ő és Klaus barátok lettek, Caroline kezdett rádöbbenni, hogy a hibrid valójában mennyire is csodálatos tud lenni. A lány épp csak haza érkezett, egy hosszú nap után, eddig a szalagavató bált rendezte az iskolában. Amikor belépett a konyhába, hogy egy fürt szőlőt egyen, meglátta a kis cetlit, amit az anyja hagyott az asztalon.
Caroline, ma is későig dolgozom, ne maradj fönt megvárni.
Caroline megforgatta a szemét és kidobta a cetlit.
- Mi értelme cetlit írni, ha mindig ugyanazt írja rá? Minden nap ugyan az - morogta az orra alatt a lány. Megcsörrent a telefonja, mire elővette és a képernyőre nézett. Egy üzenet jött Klaustól. El akarta hívni valahová. Caroline gyorsan visszaírt neki.
Bocsi, talán, majd máskor, hulla vagyok és pihenni szeretnék.
Tudta, hogy ez nem lesz elég, hogy lerázza a hibridet. Magán meglepődve, azt vette észre, hogy titkon nagyon is tetszik neki, hogy Klaus a figyelmével tünteti ki őt. Az ős hamar visszaválaszolt.
Semmi baj, édesem, akkor mit szólnál, ha megnéznénk egy filmet? Pont most szereztem egy újat. Szerintem tetszene neked!
A lány gondolkodott pár pillanatig, majd visszaírt:
Persze, hozd át!
Caroline a fürdőbe ment, hogy megmossa az arcát, aztán átöltözött. Épp, hogy kész lett, amikor megszólalt az ajtócsengő. Klaus az ajtóüvegen át felmutatta a Bajos csajok című filmet a kezében. A lány nagyon is szerette azt a filmet. Amikor kinyitotta az ajtót egymásra mosolyogtak és beengedte az ajtón.
- Nos Caroline, hogy haladnak a báli előkészületek? - kérdezte Klaus.
- Jól, de még mindig nincsen banda, aki zenélne, azt még szereznem kell. - válaszolta a vámpírlány.
- Hagyd rám, kedvesem. Kicsit túlstresszeled magad emiatt. Valamint én ismerek egy zenekart, ami biztosan elnyeri a tetszésedet és a többi iskolásnak is megfelel. Apropó, a film megfelel?
- Nem fogok hazudni, valóban szeretem ezt a filmet, te viszont hazudtál nekem, amikor azt mondtad, hogy új film - felelte nevetve Caroline.
- Nos, nekem új. Nevezhetsz elavultnak, de nem volt időm utolérni a tinidráma-trendet - nevetett Klaus is.
- Elavult vagy, nagyon is idejétmúlt. De legalább igyekszel felzárkózni - ugratta a lány. Pár pillanatig csak nézték egymást, majd feleszmélve a nappaliba mentek, hogy elindítsák a filmet. Körülbelül tíz perce nézhették, amikor Klaus ismét felhozta a szalagavatót.
- Indulni fogsz a bálkirálynő címért? - kérdezte.
- Hát persze! Ez minden lány álma - válaszolta a másik.
- Nem gondolod, hogy más lánynak is esélyt kéne adnod, hogy nyerjen, ha már te minden mást megnyertél? Nem ez az utolsó bál az életedben - vonta fel egyik szemöldökét a hibrid.
- Tudom, - nézett rá Caroline. - de szeretnék nyerni. Viszont van igazság abban, amit mondasz.
- Caroline, te már most megnyerted a címet - nézett a lány szemébe Klaus, mire a másik elpirult, de próbálta leplezni.
- Na és kit visz magával a királynő a bálba? - kérdezte a hibrid. 
- Még nem találtam senkit, akivel elmennék - motyogta Caroline, mire Klaus felpattant és letérdelt eléje. 

- Megtisztelnél azzal, hogy velem jönnél a bálba? - nézett kiskutya szemekkel a férfi. A lány gondolkodott egy kicsit, de végül igent mondott. Klaus arcán hatalmas mosoly terült szét. Caroline még sosem látta ezt a mosolyt azelőtt. Miután ezt megbeszélték a férfi visszaült a vámpírlány mellé és befejezték az elkezdett filmet.
Később, úgy 11 óra körül Caroline anyukája már bármelyik pillanatban betoppanhatott volna. A film után Klaus egy kicsit még a lánnyal maradt, segített neki megírni a házi feladatát. Amikor Caroline hallotta, hogy édesanyja közeledik, ideje volt, hogy a férfi távozzon. Klaus tudta, hogy Liz nem kedveli őt, és azt végképp nem értékelné, ha a lányával találná itthon ilyen kései órában. Caroline megköszönte neki, hogy segített a feladataiban. A hibrid szerette volna betakargatni és jóéjt puszit adni neki, de talán a másik fél ezt annyira nem díjazta volna. A lány kikísérte az ajtóig, majd búcsúzás képen megölelte. Mielőtt Klaus elindult volna még visszaszólt az ajtóból:
- Igazi megtiszteltetés, hogy veled mehetek a bálra, köszönöm Caroline - mondta, majd miután újra megölelték egymást elment. 

*

Amikor Caroline 500 dollárral a zsebében elhagyta a házat, abban reménykedett, hogy ez az összeg elég lesz arra, hogy egy szép báli ruhát vegyen magának. Beszállt az autójába, majd a helyi plázához hajtott és leparkolt. Amikor a plázába lépett, rögtön a báli szekció felé vette az irányt. Azonnal nekilátott a keresésnek az állványok között. Nem akarta, hogy valamelyik másik lány besétáljon és pont a szeme elől vigye el azt a ruhát, amit talán neki kellett volna viselnie. A keresgetés közben egyszer csak az ablak felé nézett és meglátta, ahogy Klaus az utcán végigsétál. Gyorsan lehajtotta a fejét, hogy elrejtse az arcát, de a hibrid így is észrevette, és besétálva az üzletbe egyenesen odament hozzá.
- Miért bujkálsz előlem, kedvesem? Azt hittem rendben vagyunk - kérdezte Klaus őszinte kíváncsisággal. Caroline maga sem tudta, hogy miért is bujkált előle. Amióta megnézték azt a filmet együtt, úgy érezte, hogy kezd komolyabb érzelmeket táplálni a férfi iránt. Remélte, hogy elmúlik ez a fura érzés, de ahányszor csak látta őt, napról napra erősebb lett. De egyszerűen képtelen volt bevallani magának, hogy érez valamit a hibrid iránt.
- Nem bujkáltam Klaus, csak épp ruhát keresek a bálra - mondta végül a lány.
- Biztos vagyok benne, hogy találsz valami szépet - mosolygott a férfi.
- Én is remélem, a legtöbb ruha itt több mint 1000 dollár, de nekem csak 500 dollárom van, szóval kívánj szerencsét.
- Emiatt nem aggódj Caroline. Válassz bármit és én kifizetem neked - mondta készségesen Klaus.
- Ne, ne csináld ezt. Megvagyok! - hárított a lány.
- Ragaszkodom hozzá Caroline - erősködött a hibrid. Pár pillanatig nézték egymást, majd Caroline elfordította a fejét. Próbálta nem észrevenni, hogy mennyire is jóképű az előtte álló. A gyönyörű szemével és szépen ívelt arcával. Klaus annyira makacs volt. A lány tudta, hogy továbbra is erősködni fog, hogy ő fizessen, de ezt nem akarta.
- Klaus, mondtam, hogy nem kell, megvagy… - kezdte ismételni magát Caroline, de hirtelen elakadt a szava, amikor meglátott egy gyönyörű ruhát az egyik fogason. Mindig is egy ilyen ruháról álmodott. Klaus követte a lány tekintetét és ő is megnézte a ruhát.
- Tetszik neked, nem igaz? - kérdezte a férfi, mire Caroline egyetértve bólintott.
- Mindig is egy ilyen ruháról álmodtam.
- Nos, édesem, úgy tűnik, hogy az álmod 10,000 dollárba kerül. Nagyon előkelő ízlésed van - mosolygott Klaus. - Engedd, hogy fizessek, és a tiéd lehet.
- Köszönöm, Klaus! Tartozok neked egy szívességgel, méghozzá jó naggyal - mondta a lány bólintva. A hibrid erre még szélesebben elmosolyodott.
- Te leszel a párom a bálon. Ezzel már mindent visszafizettél - mondta kedvesen. Ezek után fogták a ruhát, majd a kasszához sétálva Klaus fizetett. A férfi segített kivinni a ruhát, és betenni Caroline autójába.
- Nagyon köszönöm, Klaus - ismételte a lány.
- Bármit a szeretett hölgyemnek - felelte a férfi egy újabb mosoly kíséretében. - Szolgálhatok bármi mással, kedvesem?
- Nem, köszönöm, a ruha bőven elég lesz mára - mondta Caroline és ő is elmosolyodott. Klaushoz sétált és szeretetteljesen átölelte, és még egyszer utoljára megköszönt neki mindent. Aztán megkerülve az autóját a vezetőülésre ült és elindult. Amikor a visszapillantó tükörbe nézett látta, hogy a hibrid még mindig az út közepén áll nézve, ahogy kocsijával elhajt.