Bárhova is mész...

Bárhova is mész...

Eredeti író: LeDiscoLemonade
Eredeti cím: Wherever You Will Go
A történet angolul itt.
Megjegyzés: Caroline/Klaus




Kezei megremegtek, ahogy kinyitotta a bejárati ajtót és belépett a hatalmas házba. A házban nem volt világítás így óvatosan araszolt a lépcső felé, figyelmesen fülelve hátha hall valami zajt. Már félúton járt felfelé, amikor nyikorgást hallott, mintha valaki lépkedne.
Megdermedt a hangra, de az nem jött közelebb. Valaki járkált.
Ha a férfi most megtalálná őt, akkor elveszítené a maradék bátorságát is, ami volt neki. Nem kis időbe telt mire rábeszélte magát erre.
A lépcsőfeljárótól volt pár lépésnyi távolság a férfi ajtajáig. A lány megállt a legfelső lépcsőfokon, idegesen a kezeit tördelve. A sötétség takaróként borult rá, miközben azt hallgatta, hogy a másik a szobában járkál.
Hirtelen megugrott, amikor megrezzent a mobilja. Gyorsan előhúzta a zsebéből, hogy megnézze.
Holnap elutazom. Nagyon fogsz hiányozni. Vigyázz magadra!
A lány megforgatva a szemeit visszadugta a telefonját a zsebébe. Hiába állt ott nem tudta rávenni magát arra a pár lépésre, ami elválasztotta őt az ajtótól.
Idegesen gyűrögette a ruháját, majd arra gondolt nem kéne-e hazamennie és átöltöznie.
- Ne légy nevetséges. Nem számít miben vagy, ő szeret úgy is, bármilyen bosszantó is. – motyogta magának.
A járkálás hirtelen abbamaradt. A lány először megfagyott, majd elkezdett csendben vissza learaszolni a lépcsőn. A mobilja újra rezgett, de ezúttal folyamatosan. Egy hívás. A lány felvette.
- H-halló? - suttogta.
- Caroline, te járkálsz itt a lépcsőmön?
- Um. Nem. - ’A szentségit!’ gondolta Caroline és megfordulva lesietett a lépcsőn. Meghallva, hogy kinyílt a szobaajtó a konyhába suhant.
- Biztos nem te vagy? Mert tudod hallak ám - hallatszott a férfi hangja a telefonba.
- Megőrültél? Azt hittem ezen már túl vagyunk. - ’A francba!’ Caroline átvágott a dolgozószobán hátsó ajtót keresve.
- Megőrültem? Akkor biztos csak hallucinálok, mert már látlak is téged.
A lány riadtan felnézett és tekintete találkozott a másikéval. Lassan leengedte telefonját, kinyomva azt és nézte, ahogy a férfi ugyan ezt teszi.
- Mit csinálsz itt?
- Ühm. Nos, szóval… - motyogta zavartan Caroline és újra tördelni kezdte a kezeit és tekintetét a padlóra szegezte. Nem mert az ősi hibrid szemébe nézni, aki az ajtónak vetve a hátát szórakozottan nézte őt.
- Én várok - mondta Klaus.
- Szóval most, hogy elmész, öhm, eszembe jutott, amit pár hónappal ezelőtt mondtál. Hogy elvinnél engem bárhová, ahova szeretnék menni.
- Szeretnél elmenni innen? - kérdezte az ős.
- Igen.
- És ehhez miért is kellett beosonnod a házamba, mint valami piti tolvajnak?
- Hát tudod… butus Caroline. Hiba volt, elmehetek?
- Nem.
- Miért nem?
- Azt hittem azért jöttél, mert velem akarsz jönni.
- Igen, de nem vagyok benne biztos, hogy még mindig áll-e az ajánlat.
- Már akkor is mondtam, hogy várni fogok rád.
- Igen, de te pasi vagy. És a pasik sokszor mondanak bármit, csakhogy megkapják, amit akarnak - monda Caroline, mire Klaus felvonta az egyik szemöldökét.
- És úgy gondolod én is olyan pasi vagyok?
- Nem tudom.
- Tyler tud róla?
- Nem - vágta rá a lány.
- Érdekes - sóhajtott Klaus. - Tudod, édesem, én szívesen elvinélek, de nem vagyok benne biztos, hogy ez nem csak megint valami elterelő hadművelet.
- Nem, nem az! Tényleg menni akarok! - bizonygatta a lány.
- Velem akarsz jönni, vagy csak egyszerűen el akarsz menni? - kérdezte gyanakvó hanggal a hibrid, amitől Caroline szívverése felgyorsult.
- Veled. Veled akarok menni.
- Miért? - nézett rá a férfi.
Caroline nyelt egyet, de képtelen volt kiejteni a száján a szavakat, azt, hogy mit is érez igazából. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Klaus rögtön ott termett előtte, hogy hüvelykujjával letörölje, majd gyengéden a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.
- Miért, Caroline? - kérdezte újra Klaus.
- Mert úgy gondolom, hogy még sosem éreztem, hogy valaki így szerethet. És ha te elmész, akkor ez a szeretet is veled megy. Nem tudok nem gondolni rád. Nem számít mit csinálok, vagy, hogy kivel vagyok, csak rád tudok gondolni. És bárhova mész is veled akarok menni - mondta halkan a lány.
Klaus elmosolyodott. Ez volt a legemberibb mosoly, amit Caroline valaha látott az arcán.
- Hová menjük, szerelmem?