Már csak idő kérdése...

Már csak idő kérdése...

Eredeti író: BilliexBurkle
Eredeti cím: A Matter Of Time
A történet angolul itt.
Megjegyzés: Klaus - Kol†
Klaus a tóparti házban ragadt.

Egyszerűen képtelen volt levenni tekintetét a testről.
A nyavalyás Tyler Lockwood azt hitte, azért van ilyen rossz állapotban, mert zavarta a jelenléte. Mekkora egy idióta. Természetesen nem repesett az örömtől, hogy egy légtérben kell lennie azzal a bolhás korccsal, anélkül, hogy kitéphetné a nyelvét. De ez az érzés semmi nem volt ahhoz képest, amit most érzett, miközben saját testvére összeégett testét nézte.
Az öccsét, akivel felnőtt. Az öccsét, akire oly sokáig vigyázott. Az öccsét, akit annyira szeretett, és a másik még csak nem is sejtette, hogy mennyire. A testvérét, akinek hozzá intézett utolsó szavai tele voltak gyűlölettel, és aki azzal fenyegette meg, hogy megöli őt. A saját kisöccse azzal a tudattal halt meg, hogy Klaus keze is benne volt a meggyilkolásában.
A hibridnek végig kellett néznie, ahogy a kistestvére szénné ég, és nem tehetett semmit, hogy megmentse. Még csak az utolsó pár pillanatot sem tölthette vele, mert nem volt behívva a házba. Még soha nem gyűlölte ennyire a vámpírlétet, mint most, hogy nem tudott bemenni és letépni Jeremy Gilbert fejét.
De most már csak idő kérdése volt. Hamarosan a megkötő varázslat megszűnik és leomlik a láthatatlan fal. És akkor nem csak levadássza a vadászt, a hasonmást és a boszorkányt, de megöli a barátaikat, családjaikat és az összes embert, akihez valaha is közük volt. Őket pedig megkínozza. Végül, amikor a gyásza enyhült, lassan, kiélvezve minden percet megöli őket.
De jelen pillanatban most még csak fantáziálhatott arról, hogy milyen kínzásoknak is veti alá őket hamarosan. Már csak idő kérdése. Most nem tehetett mást, mint hogy halott kisöccse testét bámulta.

Kol már nem is hasonlított magára. Igazából már semmire sem hasonlított. Ironikus, hogy a fiú mindig is büszke volt a vonásaira, mindig is méltatta a tükörképét. A kisöccse mindig is sokat adott a külsejére. De most testvére arca már nem volt más, mint egy rakás összeégett hús. Most ronda volt és undorító, és Klaus csak arra tudott gondolni, hogy öccse perceket állt a tükör előtt, majd a testvérei elismerését kérte abban, hogy mennyire is jóképű.
Most nem csak hogy nem tudná megtenni, de ha valami csoda folytán feléledne, gyűlölné magát és azt amit a tükörben lát. Klaus biztos volt benne, hogy Kol inkább megölné saját magát, minthogy ilyen arccal éljen tovább.
Ahogy a hibrid ezen gondolkodott és továbbra is a testvére holttestét nézte, hányingere támadt, majd szemeibe könnyek szöktek. De nem sírhatott. Azt túlságosan is élveznék, Tyler Lockwood, meg a lány. Úgy tűnt Carolineban legalább szorult némi együttérzés, ugyanis letakarta egy lepedővel a testet. Klaus üvölteni akart, törni-zúzni, de tudta, hogy semmi nem hozhatja vissza testvérét.
Nem tehetett más, minthogy várt. Előbb vagy utóbb lesz egy alkalom, amit nem fog elszalasztani. Előbb vagy utóbb Elena, Jeremy és Bonnie visszajönnek, és akkor ő beteljesíti bosszúját.
Már csak idő kérdése…